Tiktokzene zoomereknek – 100 gecs: 1000 gecs

Olvasási idő: 3,5 perc

100 gecs – 1000 gecs

A Missouri székhelyű duót Dylan Brady és Laura Les alapította 2015-ben. A következő évben megjelent bemutatkozó self-titled EP-jük, mely a maga 13 percével különös hibridjét alkotta az ekkoriban dübörgő SoundCloud-rapnek és a zajzenének, ám a bandát nem helyezte fel a térképre. A csendesebb éveket követően 2019-ben sikerül megjelentetniük első stúdióalbumukat (jelen cikk főszereplőjét), mely egy csapásra kultstátuszt harcolt ki magának egy rendkívül specifikus táborban (erről még bővebben).

Két műfaj torz szerelemgyermeke

Első hallásra az album egymásra hányt harsány zajok összességének hat, amelyet valaki akár össze is téveszthet jóhiszeműen a zenei komplexitással. A 100 gecs rafinált módon az elmúlt tíz év valamennyi elektrozenei trendjét ollózta össze hatásvadász módon. Egészen konkrétan a banda az ínycsiklandóan hangzó bubblegum bass műfajt és a nightcore-t vegyíti a 1000 gecs-en.

A mainstream-hatás – Bubblegum Bass

A PC Music 2013-ban, A. G. Cook angol zenei producer által létrehozott lemezkiadó, amely a bubblegum bass hangzás alapvetéseit lefektette – mind zenei, mind pedig esztétikai értelemben. Ráadásul tette ezt olyan közkedvelt előadókkal karöltve a közelmúltban, mint Charli XCX, Hannah Diamond vagy az idén elhunyt SOPHIE. A felvételeken az elektropopnak egy sajátos megközelítése hallható, mely bővelkedik az autotune használatában, a karcosan szóló indusztruális zenei elemekben és női energiákban a’la ΛΛ Λ Y Λ (2010, N.E.E.T.). A zsáner egyik legfőbb ismérve, hogy a popzenében megszokott felszínes témákat helyezi kontrasztba az eklektikus zenei világgal.

Az outsider-hatás – Nightcore

A jellemzően animések, valamint gamerek körében ismert, interneten terjedő műfaj egyedülálló módon egy bandáról, a norvég Nightcore duóról kapta a nevét. A trance műfajban utazó együttes jóformán egyetlen fennmaradt remix-albuma a Caliente (2003). A roppant egyszerű, mégis úttörőnek bizonyuló felvételen a páros már létező dalok női hangsávjait gyorsította fel, ezzel elérve a magasabb hangtónust, ezen rajzfilmes chipmunk vokál alá pedig pörgős trance és speedcore alapokat pakoltak. A stílus tagadhatatlanul a korai 2010-es évek SoundCloud-érájában élte reneszánszát , amikor a tiszavirág életű brostep műfaj (tudod, Skrillex és társai) népszerűsége tetőfokán volt.

Egyébként ha a 100 gecs-re gyakorolt közvetlen nightcore-hatásokat keressük, nem is kell olyan messzire mennünk, hiszen a duóból maga Laura Les is készített nightcore felvételt Remixes 2017 (2018) címmel. A napokban bepótoltam ezt az albumot és egy meglepően konzisztens minőségű élményhez volt szerencsém, ami ügyesen lubickol a 2000-es évek nosztalgiájában és a gabber-életérzésben!

Mégis, valamit magukról a számokról!

A 1000 gecs tíz roncsolt daltöredéket foglal magában, amelyek közül az első hat kifejezetten energikus és fülbemászó! A 745 sticky egy tök jó kezdés, a végén egy agresszív brostep outroval. A money machine a lemez slágerének bizonyult, mégis szerintem inkább az azt követő 800db cloud az album egyik csúcspontja. A stupid horse egy ska–ihletésű, eléggé irritáló dal, amit a xXXi_wud_nvrstøp_ÜXXx nightcore szám követ. Utóbbi harsánysága mellett is az album egyik kiugró pontja.

Ezt követően azonban leül az eddigi lendülete a lemeznek. A ringtone már egy unalmas, repetitív dal, míg a gecgecgec első fele egész érdekes, de amint az androgün autotune vokál ismét megszólal, érdektelenségbe fullad. Az utolsó két dalnál a hallgató türelmével párhuzamosan pedig magának a hanganyagnak is elfogy a maradék kreativitása. Ez egy 23 perces album esetén pedig még inkább zavarba ejtő.

A hírhedtség kulcsa – zenei shitposting

Azonban az tagadhatatlan, hogy a 100 gecs kiváló érzékkel rátapintott arra a számító módon infantilis szarkazmusra, amivel a fősodor népszerű tartalomgyártói már évek óta igyekszenek megszólítani a Z-generáció fiataljait – akár hazánkban, akár globális szinten. Úgy gondolom, hogy általánosságban az irónia, a szarkazmus, de akár még a flegmaság is lehetnek remek „fűszerek” bölcsen adagolva őket. Mára mondhatni divat lett a sószóró egész tartalmát az ételre önteni, mivel a tömegek hajlamosak a trash-élményekbe többet belelátni, ha az ironizál pusztán az irónia kedvéért – igazából céltalanul. Ennek megfelelően a 1000 gecs-t megjelenése óta elsősorban a twitter/reddit mémgyárosainál, illetve az egyre inkább fiatalodó rateyourmusic weboldalon övezi töretlen népszerűség.

A lemez magán viseli olyan magasan jegyzett együttesek kaotikus szellemiségét, mint a The Mothers of Invention, a Naked City és a Mr. Bungle; akik 30-40-50 éve szintúgy szélsőségesen túltolt, már-már vicc albumokat készítettek. Nem elhanyagolható különbség azonban, hogy Frank Zappa, John Zorn vagy Mike Patton esetén klasszis zenészekről beszélhetünk. A 100 gecs projektjének inspirálatlan második felét hallva én nem lettem meggyőzve Dylan Brady és Laura Les alkotói tehetségéről. Összességében a néhol átütő, fiatalos energiával teli orkán erejű hangzavar sajnos csak pillanatokra képes felcsillanni az avant-tinis közhelygyűjteményben.